Both Előd fizikus–csillagász diplomáját 1976-ban, egyetemi doktori címét 1982-ben szerezte. 1976–1982 között az MTA Csillagászati Kutatóintézete Bajai Obszervatóriumában, 1982–1993 között ismeretterjesztőként az Uránia Csillagvizsgálóban dolgozott. 1993–2014-ig a Magyar Ûrkutatási Irodában dolgozott, 1997-től annak vezetőjeként. 2014–15-ben az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottságának elnöke volt. 2001 óta a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia tagja. A Haditechnika és a Természet Világa folyóiratok szerkesztő bizottságának tagja. Mintegy 70 ismeretterjesztő könyvet fordított magyarra. 2003–2018 között a MANT alelnöke.
Hirn Attila fizikus, űrkutató, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont űrdozimetriai kutatócsoportjának vezetője, MANT űrtáboros növendék. 2015 óta a MANT főtitkárhelyettese; 2016 óta a MANT Ûrakadémia szervezője. A társaság stabil működésének további biztosítása mellett célja elérni azt, hogy a tagok mind szélesebb körben érezzék a MANT tagság előnyeit és aktívabban részt tudjanak venni a társaság munkájában. Szerinte a MANT-nak egy korszerű, XXI. századi szakmai és ismeretterjesztő szervezetként kell megjelennie. Ezért fontosnak tartja a fiatal korosztály felé történő további nyitást, nem megfeledkezve azokról sem, akik már régebb óta a MANT tagjai.
Bacsárdi László a Soproni Egyetem Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar egyetemi docense, a gazdaságinformatikus képzést gondozó Informatikai és Gazdasági Intézet intézetigazgatója, ezzel párhuzamosan pedig óraadó a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékén. 2003 óta tagja a Magyar Asztronautikai Társaság elnökségének, 2009–2018 között a főtitkára. 2012-2016 között a Space Generation Advisory Council (SGAC) hazai képviselője volt, 2016 júniusától 2018 januárjáig a szervezet nemzetközi vezetőségi tagja. 2017-ben elnyerte a fiatal kutatóknak adható legrangosabb nemzetközi űrkutatási elismerést, az IAF Young Space Leadership Awardot – ő az első magyar díjazott. 2014 őszén a Nemzetközi Világűrszövetség Ûrkommunikációs munkabizottságának tagjává választották. Több mint 90 tudományos publikációja van és számos ismeretterjesztő cikke jelent meg.
Frey Sándor csillagász, az MTA CSFK Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa. Szakmai munkájához gyakran használ űreszközökről származó adatokat. A MANT-nak 1993 óta tagja, 2000–2015 között főtitkárhelyettese, 2015 óta alelnöke. 2005-ben Nagy Ernő-díjat kapott ismeretterjesztő munkájának elismeréseképpen. Az egyesületben többek között a kiadványokért (Körlevél, Ûrtan Évkönyv), az internetes honlap és a MANT Facebook-oldala tartalommal való feltöltéséért, a sajtókapcsolatokért felel. Mintegy két évtizede vesz részt az évenkénti diákpályázatok értékelésében. Gyakran találkozhatnak vele különböző MANT-rendezvényeken is. A népszerű Ûrvilág asztronautikai hírportálnak 2002-es megalakulása óta szerkesztője, 2007 óta főszerkesztője.
Sik András bolygókutató geográfus, 2008 óta a MANT főtitkárhelyettese, 2015 óta pedig alelnöke. Kutatási területét a Mars jeges formakincse és napjainkban is zajló felszínalakító folyamatai jelentik. Munkahelyén elsősorban térinformatikával foglalkozik, de szakértőként folyamatosan figyelemmel kíséri a vörös bolygó felfedezésének legújabb eredményeit, országszerte tart ismeretterjesztő előadásokat, a MANT űrtáborok rendszeres résztvevője, s szívesen vezetne egy kalandvágyó űrturista-csoportot külső szomszédunk fenségesen zord tájain!
Horvai Ferenc 1996 óta tagja a MANT-nak. Részt vett a MANT fórumain, előadásain, néhány éven át szerkesztette az Ûrkaleidoszkópot és részt vett az Asztronautikai Tájékoztató szerkesztésében is. 2005-ben végzett az ELTE fizikatanár–csillagász szakán. 2005-ben kezdte meg a MANT 50 éves története alkalmából írt kétkötetes kiadvány összeállítását. 2003 óta tagja a MANT Elnökségének. 2001-ben megítélték neki „A Magyar Asztronautikai Társaságért” oklevelet, 2009-ben pedig Nagy Ernő-díjban részesült. 1998 óta tudományos újságíró, elsősorban csillagászati és űrkutatási cikkeket ír, 2002 óta vezeti a Polaris Csillagvizsgáló ifjúsági szakkörét. 2005 óta a Magyar Ûrkutatási Iroda, illetve annak jogutód szervezeteinek munkatársa. 2009-ben alapította meg a Nagy Károly Csillagászati Alapítványt, melynek azóta is elnöke, s amely 2013 óta jogutódja a MANT által létrehozott „A Magyar Ûrkutatásért” Alapítványnak. Az űrkutatásban végzett tevékenységéért, valamint csillagászati oktatási tevékenységéért három alkalommal miniszteri elismerésben részesült.
Kocsis Gábor 1983-ban született Budapesten. Villamosmérnöki diplomáját 2006-ban szerezte meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, ahol jelenleg is a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszéken működő Ûrtechnológia Laboratórium munkatársa. 2005 óta foglalkozik műholdfedélzeti hardver fejlesztéssel. Végzős hallgatóként az Európai Ûrügynökség első diákműholdja, az ESEO energiaellátó rendszerét fejlesztő hallgatói csoport koordinátora lett, 2009 óta pedig az Ûrkutató Csoport munkatársaként segíti a programban részt vevő hallgatókat. Szintén a szakértői csoport tagjaként vett részt az Európai Ûrügynökség REXUS/BEXUS hallgatói programjának három küldetésében, valamint több ipari műholdas programban. 2009–2012 között a MANT elnökségi tagja, 2012 óta főtitkárhelyettese. A MANT megmentésében való közreműködéséért 2011-ben MANT Oklevélben részesült. Rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat, a MANT diákpályázat zsűrijének állandó tagja.
Milánkovich Dorottya az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakán végzett, tanulmányai alatt részt vett az Európai Ûrügynökség egyetemista hallgatóknak szóló REXUS/BEXUS rakétaprogramjában. Jelenleg az InnoStudio Zrt. Space Chemistry Stúdiójának vezetője és a Flow Chemistry Society űrkémiai projektjének koordinátora. 2015-től a MANT általános elnökségi tagja, emellett 2014-től a Space Generation Advisory Council hazai képviselőjeként tevékenykedik. Dorottya előadóként és táborvezető-helyettesként is részt vett MANT Ûrtáborokban, továbbá 2014 óta aktívan részt vesz a MANT Ûrakadémiák, az Ûrakadémia Klub sorozat és más űrkutatáshoz kapcsolódó nemzetközi rendezvények szervezésében.
Bérczi Szaniszló fizikus, csillagász, planetológus. Az ELTE TTK-n szerzett fizikus–csillagász oklevelet (1975), doktorált matematikából (1987), majd a földtudomány (planetológia) kandidátusa (1995) címet szerezte meg. 43 éve tanít az ELTE TTK-n, 2013-tól nyugállományban, önkéntes tanárként. A planetológiában, kozmikus és földi anyagvizsgálatokban, a szimmetria témakörben, valamint az eurázsiai műveltségek fejlődésének témakörében végez kutatásokat. Egyik fő munkája a Kristályoktól bolygótestekig c. monográfia, amely a Föld típusú bolygókat és a Naprendszer ásványi anyagait (meteoritok, holdkőzetek) tárgyalja (Akadémiai Kiadó, 1991). Ûrkutató csoportjával szervezi a Hunveyor-Husar gyakorló űrszonda modellek építését. Oktatási tevékenységét 6 egyetemi jegyzet és tankönyv kísérte. Az MTA Ásvány-Kőzettani és Geokémiai Bizottsága Geonómiai és Planetológiai Tudományos Albizottságának a titkára.
Bodó Zsófia beágyazottszoftver-fejlesztő mérnök. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett MSc fokozatot műszaki informatika, illetve vezetés és szervezés szakokon. Középiskolás kora óta aktív tagja a MANT ifjúsági rendezvényeinek, pályázatainak. Jelenleg a BME Villamosmérnöki és Informatikai karán doktorandusz, kutatási területe ember nélküli földi és vízi járművek irányítástechnikája. Érdeklődési területei közé tartozik a rendezvényszervezés, az oktatás és a tudománykommunikáció.
Ordasi András okleveles csillagász, a Szegedi Tudományegyetemen tanult, majd 2017 márciusától a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos segédmunkatársaként dolgozik Budapesten. Kutatási területei eddig exobolygókat, csillaghalmazokat érintettek, az elmúlt években a szupernóva-kutatások felé fordult. Várhatóan 2020-ban szerzi meg a doktori fokozatot. A MANT-tal gyerekkorában, az Uránia csillagásztáboraiban ismerkedett meg. Indulása óta részt vesz az Ûrakadémiákon, és igyekszik a szervezésükben is hasznos segítséget nyújtani. Szeret főzni, kreatív dolgokat alkotni, és szeretné végre befejezni két elkezdett regényét. Szívesen venne részt a MANT-os rendezvények megszervezésében, az ismeretterjesztési tevékenységekben, akár grafikai munkáival is segítené a rendezvények sikerét.
Schuminszky Nándor már a múlt század hatvanas éveinek végén feltűnt a KASZ előadásokon, de csak később, Almár Iván hívására lépett be a szakosztályba. 1985. október 1-jétől a MANT alapító tagjai közé tartozik, tehát igazi őskövületnek számít. Az űrkutatás történetének legnagyobb eseményeit követhette nyomon, tapasztalatairól közel 500 cikkben számolt be. Asztronautikai gyűjteményéről Almár Iván az Aeromagazin 1999. októberi számában ezeket írta: „Magyarországon Schuminszky Nándor a legismertebb és legsikeresebb gyűjtő. Õ magyar űrcikkekből több mint 10 ezer oldalt, fotókból képekből és diákból mintegy 10 ezer darabot gyűjtött össze. Rakéták, űrhajók, űrállomások, űrrepülőgépek makettjeinek száma több tucat, a rájuk vonatkozó adatok ezernyi oldalt tesznek ki. Ezres nagyságrendű a könyv-, videó-, és hanglemezállománya, és több mint 300 űrhajós aláírása is megtalálható a gyűjteményében.” Eddig egy könyve jelent meg, de annak egyik fejezete révén bekerült a Who is who in space? lista öt világhírű magyarja mellé, hatodiknak. A hetedik X közelében már nyilvánvalóan túl van a csúcson, és valószínűleg csak egy ciklust vállal, de ezalatt, jelmondatának megfelelően – „Ne átkozd a sötétséget, gyújtsál inkább világot!” (Carl Sagan) – mindent meg fog tenni az űrkutatás további népszerűsítéséért.
Strádi Andrea 1984-ben született Budapesten. Természettudományi érdeklődése arra sarkallta, hogy az ELTE TTK Környezettudomány szakán végezze egyetemi tanulmányait, ahol örömmel vette bele magát a tudományos diákköri munkába is. Ez a multidiszciplináris szak lehetővé tette, hogy több irányban is elmélyítse ismereteit, így a fizikai és a kémiai szekcióban is indulhatott társszerzős és saját munkával. Doktori tanulmányaiban környezetbarát oldószerek előállításának és alkalmazásának vizsgálatával foglalkozott, eközben részmunkaidőben az MTA EK Sugárvédelmi Laboratóriumában kezdett dolgozni. Jelenleg az Ûrdozimetriai Laboratórium tudományos munkatársa. Fontosnak tartja a tudománynépszerűsítést, mind írásban, mind szóban. 2014 óta a MANT tagja, rendszeres Ûrakadémia résztvevő és látogatója, segítője a Társaság programjainak. Szabadidejében is szívesen foglalkozik különböző tudományos projektekkel, imád olvasni, sportolni, szaxofonon és klarinéton játszik.
Szendrei Dániel 2012-ben Gödöllőn gépészmérnökként végzett, azóta tervezőmérnökként dolgozik. Az űrkutatás és űripar iránt mindig érdeklődő volt, sajnos az egyetemen ilyen irányban nem tudta magát képezni és viszonylag későn tudta meg, hogy az űripari elérhető Magyarországon. Emiatt sok hangsúlyt fektetne nem csak a média-, de rendezvényi megjelenésekre, nem csak a pesti nagyobb egyetemeken. Az űroktatás iránt elköteleződve szabadidejében is annak előkészítését próbálja segíteni. A MANT Ûrakadémia rendezvényein állandó jelleggel megjelenik, egyéb rendezvényi segítségnyújtásban is aktív tag volt eddig.
Szűcs Eszter a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett földmérő és térinformatikai mérnöki diplomát, majd PhD fokozatot. Kutatási területe a geoid magyarországi felületének szélső pontosságú meghatározása volt. 2009 óta az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet (jelenleg MTA CSFK GGI) munkatársa. Jelenleg az intézet űrgeodéziai ESA PECS projektjében dolgozik. Az intézetben tudományszervezési feladatokat lát el – többek között a Magyar Ûrkutatási Fórum szervezése a MANT-tal közösen –, valamint 2016 óta az Acta Geodaetica et Geophysica managing editora.
Tari Fruzsina világűrjogász és elektronikus hírközlési jogász, valamint okleveles ipari termék- és formatervező mérnök. 2014–2018 között a Magyar Ûrkutatási Iroda vezetője volt, az Európai Ûrügynökséghez való magyar csatlakozástól, 2015-től 2018-ig az Európai Ûrügynökséghez rendelt magyar delegációt vezette. 2004 óta a MANT tagja, 2012 óta elnökségi tag. 2006 és 2012 között pedig tagja volt a MANT Ellenőrző Bizottságának. Szakmai tevékenységét mindig az innováció és az újszerű technológiák iránti elkötelezettség, azok jogi környezetbe ágyazása határozta meg. Jelenleg innovációs és stratégiai tanácsadással foglalkozik az Innovációs és Technológiai Minisztérium Infokommunikációért felelős helyettes államtitkárságán osztályvezetőként.
Trupka Zoltán a MANT-nak 1986. szeptember 19-e, vagyis alapítása óta tagja. Bár Székesfehérváron él, de lehetőségeihez képest igyekszik minden összejövetelen részt venni. Jelenleg szabadúszó tudományos újságíróként dolgozik, főként az Élet és Tudománynak ír, de a Természet Világában, a Földgömb Magazinban is megjelennek írásai. Cikkeibe igyekszik belevenni az űrtevékenység aktuális eseményeit, különös tekintettel a magyar és MANT-os vonatkozásokra. Számos interjút készített hazai űrkutatókkal, akik szinte mindegyike kötődik valamilyen formában a MANT-hoz. Az írás mellett fotózik is. Fontosnak tartja megörökíteni a MANT rendezvényeit, eseményeit, mert egyrészt dokumentálja tevékenységünket, másrészt hozzájárul az egyesület történetének követéséhez. A képek egy része megjelenik az Ûrvilágon, illetve a MANT kiadványaiban, és megtalálható honlapunk galériájában is. A jövőben is szeretné segíteni a tehetséges fiatalok munkáját és a MANT kiadványainak gondozását.
Vizi Pál Gábor villamosmérnök, biztonságtechnikai mérnök. 1988 óta dolgozik a KFKI RMKI (mai nevén Wigner FK RMI) Ûrfizikai és Ûrtechnikai Osztályán, mint műszaki fejlesztő mérnök. Tevékenysége például orosz marsjáró fedélzeti számítógépéhez, a Cassini-űrszondához, az ESA Rosetta űrszondához és annak Philae leszállóegységéhez, az ISS Obsztanovka kísérlethez kapcsolódó berendezések tervezése és működtetése. Az Intézet űrmúzeumait is gondozza. Tudományos cikkei, előadásai rendszeresen megjelennek nemzetközi és hazai konferenciákon, ezek kiadványaiban és folyóiratokban. A jövő kutatóinak biztosítására a Magyar Alkalmazott Mérnöki Tudományok Versenye – „Magyarok a Marson” (amelynek évek óta támogatója a MANT) robotépítő verseny – megszervezésében és publikálásában, zsűriként és szervezőként vesz részt. Gyakran vállal ismeretterjesztő munkát, iskolai előadásokat, médiamegjelenéseket is. A Galileo Webcaston a fontosabb űresemények magyar kommentáros közvetítését is végzi. A MANT-nak 2009 óta elnökségi tagja, 2017-ben Nagy Ernő-díjat kapott az űrkutatás területén végzett ismeretterjesztő, oktató munkájáért.
Mihálka György (elnök) jogi szakvizsgával rendelkező jogász, 2009 óta MANT Ellenőrző Bizottsági tag, majd 2011 óta az Ellenőrző Bizottság elnöke. A MIHÁLKA ART 2003 Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője, ami egy alapfokú művészeti iskola fenntartója, működtetője. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Jog- és Államtudományi Karán a Környezetjogi és Versenyjogi Tanszék megbízott oktatója.
Kálmán Béla 1944-ben született, iskoláit Debrecenben végezte, majd Moszkvában az Állami Lomonoszov Egyetemen végzett csillagász szakon. Végzése után 1969-ben Debrecenben, az MTA Napfizikai Obszervatóriumában kezdett dolgozni, majd 1982-ben, mikor ennek és az MTA Csillagvizsgáló Intézetének összevonásával megalakult az MTA Csillagászati Kutatóintézete, a debreceni Napfizikai Osztály vezetője lett 1997-ig. Első felesége halála és 2006-os nyugdíjazása után Budapestre költözött, jelenleg az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének önkéntes tudományos főmunkatársa, a fizikai (csillagászati) tudomány MTA doktora. Az Aeromagazin szerkesztőségének tagja az űrkutatás témakörében. A MANT alapító tagja, Budapestre költözése után aktívabb szerepet vállalt a Társaság életében, egy ciklusban elnökségi tag is volt, szervezte a 2013-as kecskeméti Ionoszféra-Magnetoszféra Szemináriumot. A legutóbbi ciklusban a MANT Ellenőrző Bizottságának egyik tagja volt.
Tátrallyay Mariella az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont nyugdíjas külső munkatársa. Okleveles geofizikus és fizikus, a földtudományok kandidátusa. Kutatási szakterülete: űrplazmafizika, a Föld, Vénusz, Mars és üstökösök környezetében található plazma és a napszél kölcsönhatásának vizsgálata űrszondák mérései alapján. Kb. 90 tudományos publikációja jelent meg, főként nemzetközi tudományos folyóiratokban. A MANT-nak az 1980-as évek közepe óta tagja, 1996-ban Nagy Ernő-emlékérmet kapott. A MANT Ellenőrző Bizottságának legalább 12 éve tagja.