Lapszemle: Aero Magazin november

Látszott-e Aldrin kilépése? – Cáfolják a Holdra szállás tagadóit (Almár Iván)



Ahogy ez a komoly tudományos vállalkozások esetében gyakran előfordul, felütik a fejüket olyan gondolatok, amelyek az eredmények elérését hévvel cáfolják – így történt ez a Holdra szállással is. A cikk a tagadók egyik előszeretettel hangoztatott argumentumának cáfolatáról közöl részleteket. A Hold felszínén készült fényképfelvételek a tagadók szerint valójában valamely tévéstúdió műtermében készültek, hiszen a megvilágítási feltételek nyilvánvalóan nem azonosak a Hold felszínén lévő fényviszonyokkal – még a csillagok sem látszanak a képen, holott a holdi égbolt még nappal is „éjfekete”!



Ám az NVIDIA cég mostanra elkészült egy igen alapos számítógépes szimulációval, aminek a segítségével mélységes részletekbe menően sikerült rekonstruálni a holdi megvilágítási viszonyokat. Ez a tagadók egyik fő argumentumának veszi el az élét. Bár a Hold felszíne meglehetősen sötét (csekély az albedója), a napsütötte talaj bőséges visszavert fényt szolgáltat a holdkomp árnyékos oldalán megtörtént események fényképezésére, a Nap fényét ugyanis semmilyen – a Földön mindennapos – légköri körülmény nem befolyásolja. Ugyanezen okból a holdi események fényképfelvételén nem látszanak a csillagok, mert a felszíni megvilágítottság túl erős ahhoz, hogy a túlexponálás veszélye nélkül a csillagok fénye is megjelenjék a negatívokon.



Az NVIDIA a szóban forgó szimulációs programot hamarosan piacra dobja, így akár odahaza is bárki meggyőződhet a holdi fényviszonyok ténylegességéről – azok hitelessége tekintetében.

És nem hanyagolható el az az etikai meggondolás sem, hogy az Apollo program megvalósításán százezrek dolgoztak, sok erőfeszítéssel – nem is beszélve a három asztronautáról, akik élete a legsúlyosabb, leggyászosabb áldozat. A tagadók szerint mindez értelmetlen volna.



A cikk természetesen képeket is közöl az eredetiek és a szimuláció során készítettek közül – az összehasonlítás céljából.



A Rosetta és a Philae célpontja a 67/P – A Csurjumov-Geraszimenko-üstökös (Kelemen János)



Korábban is írt már az Aero Magazin a Rosetta szondáról, ám az újabb események és információk ismét időszerűvé teszik az ismertetőt. Elsősorban a pazar képanyag, ami a cikket igazi csemegévé teszi! A részletdús képek tanúsága szerint különös formája van ennek az üstökösnek. A szöveg sem kevésbé gazdag: először részletes leírást olvashatunk az üstökösök keletkezéséről, sorsáról és természetéről általában, azután magáról a most megközelített üstökösről – mindezt közérthető, egyszerű és világos formában.



A cikk kitér a Rosetta anyaszonda eddigi eredményeire, az üstökös megközelítésének leírására, a leszállóhely kiválasztására, a Rosettáról leváló Philae egység majdani leszállását követő vizsgálatokra, műszeregyütteseire, az adattovábbítás módjára.



A nagy kérdés: vajon miképp formálja a Naprendszer egyéb égitestjeinek sorsát – köztük a Földét – az idők során rájuk hulló üstökösök sokasága. Az üstökösök anyaggazdagságukkal – amelyben szerves anyagok nagy bőséggel fordulnak elő – bizonyára fontos szerepet játszottak abban, hogy a Földön az élet megjelenhessék.



Az Aero Magazin honlapja



(Összeállította: Bán András)