Lapszemle: Aero Magazin június

Katasztrófák, amelyekről keveset tudunk (Kálmán Béla)



A szerző a korai űrkorszak – annak idején többnyire titkos – eseményeiből ad közre ismét egy csokorral. A címben jelzett katasztrófák legtöbbnyire végső soron megint csak a hidegháború esztelen, agyonhajszolt (elsősorban fegyverkezési) versenyére vezethetőek vissza. A cikk részletezi az események menetét, elemzi okait és tanulságait. Ezek a katasztrófák, amelyek alkalmanként több tucat halálos áldozattal jártak, többnyire rakéták feltöltése/indítása körüli hibás, még földi műveleteire vezethetőek vissza. A képekkel gazdagon illusztrált cikk egyben tiszteletadás is kíván lenni az űrhajózás (hír)névtelen áldozatainak sokasága előtt is.



Születésnaposok: Almár Iván 80 éves – a KGO 40 éves (Frey Sándor)



Ez év áprilisában ünnepelte Almár Iván nyolcvanadik születésnapját, s történetesen ugyanerre az időszakra esett a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium (KGO) megalapításának negyvenedik évfordulója is. Almár Iván már az ötvenes évek elejétől érdeklődött az akkor még csak gyerekcipőben járó új tudományág, az űrkutatás iránt. Már 1956-ban – tehát még a Szputnyik-1 felbocsátása előtt! – megalakult a TIT Asztronautikai Bizottsága, amelyből előbb a Központi Asztronautikai Szakosztály, majd a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) lett. Almár Iván már a kezdeteknél is aktív közreműködő volt, s ma ő a MANT örökös, tiszteletbeli elnöke. Mint fiatal kutató, létrehozta a műhold-megfigyelő hálózatot, amely működésének komoly hozadéka a felső légkör sűrűségéről szerzett ismeretek és geodéziai információk. 1972-ben megalapított (a Földmérési Intézet kebelén belül) egy különleges, kozmikus geodéziai kutatásokat szolgáló intézményt. A 80-as években a Csillagászati Kutatóintézetben igazgató-helyettes is volt. Közben kedvelt témája lett a földön kívüli intelligens életformák utáni kutatás. Így bekapcsolódott a SETI nemzetközi programjába is – később ennek a társelnöke is lett. Munkája elismeréseként először a Giordano Bruno-díjat kapta meg, majd több, hazai és nemzetközi elismerés mellett legutóbb „Az év ismeretterjesztő tudósa” címet nyerte el feleségével közösen, valamint mindkettőjükről kisbolygót neveztek el.



A Kozmikus Geodéziai Obszervatórium az akkori Földmérési Intézet főosztályaként alakult meg – amelynek épületegyüttesét véglegesen 1976-ban adtak át Pencen –­, s ennek vezetésével Almár Ivánt bízták meg. Működése révén ma (a leginkább ismeretes GPS rendszeréhez kapcsolódó) helymeghatározási eredményeket lehet emlegetni. Ennek hozadéka többek között, hogy a mm/év nagyságrendű tektonikus mozgások is érzékelhetőek, továbbá a szintén hasonló pontosságú, egyéb hazai helymeghatározási eredmények is a KGO-hoz köthetőek.



Szembesítés régi idézetekkel – Hogyan láttam 10-13 éve? (Almár Iván)



A szerző saját korábbi megállapításaira hivatkozva emlékszik vissza: az ezredfordulón általánossá vált a szkepticizmus az űrkutatás jövőjét illetően, tekintettel arra, hogy a világrendszer alapvető megváltozásával megszűnt a hidegháború által motivált űrverseny. Bár megindult a privatizáció és az űrturizmus, ezt éppen a nagyhatalmak „állami” kezdeményezésű űrvállalkozásainak hanyatlása hívta életre. Kétségtelenek a Naprendszer égitestjeit felkutató űreszközök által nyújtott információk adta kiváló és sokrétű eredmények, de az űrrepülőgép-program lezárulása nagymértékben veti vissza az emberes űrkutatást – magának a Nemzetközi Ûrállomásnak a működését is. Egyre inkább kitolódnak a más égitestekre – elsősorban is a Marsra – tervezett emberes űrexpedíciók lehetséges időpontjai. Csupán legfeljebb stagnálnak, ám nem igazán fejlődnek ma a nagy horderejű űrterveket megvalósítani kívánó programok – legyenek azok az új hordozóeszközök vagy nagyléptékű programok, amelyek egykor nagyobb realitásokkal bírtak, mint manapság.



Az Aero Magazin honlapja



(Összeállította: Bán András)