Lapszemle: Aero Magazin augusztus

A szerelő házhoz jön – a Föld körül is? – Landsat–7-javítás (Frey Sándor)



Örvendetesen kezd gyökeret verni az az elv, hogy a huzamosabb ideig használatos űreszközeinket – munkaképességük csökkenése vagy elvesztése elérkeztével – nem magukra hagyják, hanem praktikusan kijavítják. Ez a gondolat elsősorban a geostacionárius műholdak esetében vetődött fel, mivel az a „vidék” meglehetősen telített, így azokat az űrszemét szaporítása helyett az elöregedtek javítása, a fogyóban lévő üzemanyag pótlása, illetve bizonyos pályakorrekciók végett meglátogathatják. Nem egészen új a gyakorlat – gondoljunk pl. a Hubble-űrteleszkóp nagyjavítására – ám alkalmas berendezéssel még csak emberi segédletre sem lesz szükség ezeken a helyszíneken. Az 1999-ben felbocsátott Landsat–7 egy ilyen beavatkozásra ideálisnak látszik, ezért a NASA megépítteti erre a célra a Restore–L nevű platformot, amelyet 2020-ra terveznek felbocsátani. A feladat nem egyszerű: anno a Landsat–7-et nem tervezték ilyesféle „látogatásra”, így az ezt megkönnyítő segédeszközök nincsenek rajta. Vajon hogyan oldható meg a feladat kizárólag földi vezérléssel, helyszíni emberi segédlet nélkül? Milyen tapasztalatokra épít a Restore–L berendezéseinek megkonstruálása és működtetése? Milyen körülmények között kísérletezték ki a várhatóan szükséges beavatkozási-helyreállítási eljárásokat? Mi az előnye annak, hogy a Landsat–7 nem a geostacionárius pályák magasságában kering, hanem csupán a Föld közelében, poláris pályán? A majdan elvégzett műveletekről szerzett tapasztalatokat miként fordítja a NASA a műholdjavítás módszerének elterjesztésére? Mik azok a „műhold-vontatók”? Ha az eljárás beválik, akkor a millió km-es nagyságrendű távolságokba, a Lagrange-pontokba telepített (és fölöttébb drága) berendezések is javíthatókká válhatnak. A cikk „függeléke” egy rövid, ám tömör és informatív krónika a Landsat műholdakról. Sok látványos kép – köztük egy Budapest-panoráma az űrből – színesíti a cikket.



Kisebb cikkek, látványos képekkel gazdagon illusztrálva (H. A. F. – K. B.):



Kínai indítások – vegyes eredmények: sikeres röntgenműhold-felbocsátás, kevésbé sikeres távközlésiműhold-felbocsátás, illetve sikertelenül végződött óriásműhold-felbocsátás.



Falcon–9 startok – három sikeres start, az első fokozatok visszatértek – újra felhasználás végett.



Dragon CRS–11 – sikeres start az első újraindított Dragonnal; sok értékes teher jutott az ISS-re – többek között egy neutroncsillag-figyelő, egy GPS-kisegítő, illetve állatkísérletek egerekkel és gyümölcslegyekkel, valamint kísérlet egy újonnan kifejlesztett hajlékony napelemtáblával.



Kanopusz–V-IK – az orosz Glavkozmosz infravörös Föld-megfigyelő műholdat, valamint 72, különböző helyről származó, eltérő szerepű kis CubeSat eszközt állított különböző – elsősorban poláris – pályára.



Progressz-MSZ–06 – sikerrel indult, és célba is ért az ISS-hez a teherűrhajó.



GSLV–3, Cartosat–2 – az új indiai óriás hordozórakéta sikerrel szállított berendezést geostacionárius pályára. Tervezik, hogy ez a hordozórakéta emberes űrhajót is szállít a későbbiekben.



A Vezúv füstjének tűnő erdőtüzek – két különböző hullámhossztartományban láthatóak az űrből az erdőtüzek a Sentinel–2B műhold segítségével.



Ûrgeodéziai mozgások – rendkívüli finomságú elmozdulásokat mértek ki a Sentinel–1 fedélzetén működő eszköz segítségével Budapestről és környékéről – mintegy 7000 km²-en.



Az Ûrhírekhez az Ûrvilág.hu honlap cikkeit is felhasználták.



Zapad –2017 – Kozmikuscsapás-elhárítási gyakorlat (Meruk József)



Bár nem kimondottan űrkutatási tárgyú a cikk, benne szóba került, hogy a hadgyakorlatokon aktívan használják a katonai megfigyelő műholdak adatait; illetve megemlíti, bizonyos konfliktusokban – pl. a Falkland-Malvin háború során – már alkalmaztak műholdak szolgáltatta adatokat.



Az Aero Magazin honlapja



(Összeállította: Bán András)