Lapszemle: Aero Magazin április

Ranger, Lunar Orbiter és társaik – Ötven éve: holdszondákkal a Holdra szállásért (Almár Iván)



Fél évszázada nagy forgalom volt Holdunk irányába – szemben a következő évtizedekkel. Érthető, hiszen a már beharangozott Holdra szállás előkészítése folyt. Igen tudatosan igyekeztek kiválasztani az emberes expedíció leendő helyszínét, annak programját a geológiai szempontok alapján. A becsapódó, illetve leszálló automaták gazdag képanyagot szolgáltattak ehhez. Különösképpen a Ranger szondák játszották ebben a fontos szerepet – miképp ezt a szerző is említi, az EOS magazin egyik cikkére hivatkozva. Az előkészítő folyamat a maga nemében új volt: először kellett részletesen kidolgozni, hogy egy idegen égitestre leszállni hova és hogyan lehet úgy, hogy a leszállás egyrészt biztonságos legyen, másrészt az ott elvégzett kutatómunka és kőzetmintagyűjtés is a lehető leginkább hatékony legyen. Eme előkészítésben sokat segédkezett az a geológus, aki később az Apollo-17-tel jutott el végül a Holdra. Az expedícióknak néhány fontos és meglepő eredményéről olvashatunk is a cikkben. A közeljövő a Hold kutatásának újabb periódusa lehet, a távlatokban pedig a Naprendszer egyéb égitestjeire tervezett emberes leszállások szerepelnek, amelyek előkészítése a Hold vonatkozásában már „bejáratott” elvek szerint haladhat – természetesen a korszerű technika eredményeinek alkalmazásával. Több színes kép, illetve ábra tarkítja a cikket – egyikük a Holdra szállt vagy becsapódott szondák, űrhajók landolási helyének feltüntetésével.



A szovjetek kudarcának fő oka – Fél évszázada kezdték a szovjet emberes Hold-expedíciós programot, csak jóval az amerikaiak után (Hirn Attila)



A cikk „célkeresztje” hasonló az előzőhöz – csak éppen a szovjet eseményeket elemzi. Nézőpontja nem annyira technikai, sokkal inkább történelmi; ennek talaján aztán fölöttébb izgalmas tényeket sikerül – több évtized késéssel – megtudnunk. A szerző részletezi a politikai és a belső, vezetői, valamint a technikai vonatkozású csatározások folyamatait. Beszámol a nagy „ígéret”, az N-1 holdrakéta fejlesztéséről, sorsáról, súlyos kudarcairól, azok okairól. Külön kitér a hajtóművek technikai kérdéseire: olvashatunk többek között az NK-15-ösről, amely sikertelennek bizonyult, szemben az NK-33-assal, ami viszont hosszú idő távlatában is eredménnyel teljesített. Általában sokat megtudhatunk a rakéta-hajtóművekről, működésükről, eredményességük, illetve sikertelenségük okairól, közben rengeteg ténnyel és adattal is szolgál számunkra a cikkíró. Mindezek a történelmi és politikai háttérrel kiegészítve akár kalandregénybe is beillenének. Összegzőleg a cikk a hosszú távú eredményekre koncentrál, amelyek megalapozták és előre vitték a szovjet – majd az orosz – űrtechnikát, amelyek a gazdag tapasztalatokra épülnek. Végezetül az ígéretesnek tetsző jövő: az Angara–1, illetve az Angara–5A sikeres startja a pleszecki bázisról biztató távlatokat jelent. Ezt a cikket is gazdag képanyag kíséri.



A rövidebb cikkeket ez alkalommal is nélkülöznünk kell.



Az Aero Magazin honlapja



(Összeállította: Bán András)