A film bemutatása azért is figyelemre méltó, mert a napokban megjelent a Disney+ is a magyar tévénézők számára. A szerzőpáros készítette el a remélhetőleg nemsokára bemutatásra kerülő, azonos című, nyolc részes sorozat magyar szövegét.
Philip Kaufman 1983-as filmje Tom Wolfe 1979-ben megjelent azonos című nagysikerű regénye alapján készült, és a NASA első emberes űrkísérleteit, vagyis a hidegháború csúcspontja környékén zajló Mercury-program történetét meséli el. A könyv magyarul Bartos Tibor fordításában jelent meg 1991-ben a Háttér repülőkönyvek sorozatban. A benne megírt történetekből kiütközik, hogy a szerző legfőbb forrásai alighanem azok az általa készített interjúk lehettek, melyeket Chuck Yeagerrel, a hangsebességet elsőként átlépő X–1 rakétarepülőgép legendás pilótájával és Charles „Pete” Conraddal, a Gemini–, Apollo– és Skylab–programok nem kevésbé híres űrhajósával készített. Márpedig – bár mindkét pilóta meglehetősen közel állt a célhoz, de – egyikük sem került be a Mercury-programba. Yeager nem is jelentkezhetett volna, hiszen híján volt a feltételek között szereplő felsőfokú végzettségnek. Conrad viszont a válogatás utolsó körében esett ki, mert nem vette kellőképpen komolyan a Lovelace-klinika pszichológiai tesztjeit. (Később az 1962-es kiválogatáson már „csont nélkül” került be a NASA 2. űrhajós csoportjába.) Egyik-másik Mercury-asztronauta – például Deke Slayton, aki az önéletrajzából fakadó, „félig belsős” látásmód miatt kritizálta is valamelyest a regényt – azonban elismerte, hogy Wolfe lényegében helyesen tálalta a tényeket, és tökéletesen megragadta a korszak és a berepülőpilóta-lét szellemiségét.
