Dr. Illés Erzsébet egy baleset és hosszú betegség után, április 2-án távozott.
A 2021-ben megjelent Magyarország és a világűr című könyv így foglalta össze szakmai életútját, munkásságát:
Csillagász, űrkutató. Az elsők között használt számítógépet a magyar csillagászatban és űrkutatásban. Kezdettől fogva – egy kutatócsoport vezetőjeként – az optikai műholdmegfigyelések feldolgozásával foglalkozott, aminek eredményeit a semleges felsőlégkör változásainak vizsgálatára alkalmazta. Tudományos munkáját az MTA Csillagászati Kutatóintézetében végezte a földi felsőlégkör, a Nap–Föld fizikai kapcsolatok és az összehasonlító planetológia témakörében. Légköri sűrűségvizsgálataiban egyrészt a semleges felsőlégkör és az ionoszféra, illetve a felsőlégkör és a troposzféra közötti csatolásokat kutatta, másrészt a semleges felsőlégkör sűrűségváltozásainak modellezését végezte. (E témában védte meg kandidátusi disszertációját.) Mintegy tíz évvel megelőzve a nemzetközi gyakorlatot, elsőként tárgyalta az összehasonlító planetológiát a geofizikai jelenségek alapján. 1994-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen összehasonlító planetológiát tanított. A Phobos réteges szerkezeti modelljének egyik kidolgozója. Száznál több tudományos dolgozata, mintegy ötven önálló áttekintést adó ismeretterjesztő cikke jelent meg.
Illés Erzsébet, aki az MTA emerita kutatójaként fejezte be pályafutását, sokat tett egyesületünkért is, a MANT tiszteleti tagja volt. Egyéb kitüntetések mellett megkapta a legkiemelkedőbb hazai űrkutatóknak adományozott Bay Zoltán-díjat és kisbolygót is elneveztek róla. Szellemi örökségének fennmaradását egy új, még fejlesztés alatt álló honlap segíti. Emlékét munkatársai, tanítványai mellett mi is megőrizzük!
