2021.02.03. Irány az űr!
Az előző posztban a Japetus két különlegességéről volt szó. Itt a válasz az első részben feltett kérdésre és mivel az űrkutatás a soha el nem fogyó kérdésektől szép, újabb kérdések is előkerülnek, amelyekre viszont már ki-ki maga keresheti a választ.
Phobos és Phoebe
Illés Erzsébet diákoknak szóló cikke, II. rész
"A Phoebe hold porlása létrehozza a Phoebe-gyűrűt, és ezt sepri fel a Szaturnusz körül kötött keringést végző Japetus.
Tudod, mi az a kötött keringés? A mi Holdunk hogyan kering a Föld körül?
Hallottál már a Phobos holdról?
A Mars körül kering, kb. 28 km hosszú, egyre fékeződik, és végül rá fog esni a Marsra. Ha egy űrszonda elrepül majd a Mars mellett, és fotót fog készíteni, vajon milyennek látja a Marsot a ráesett Phobosszal együtt? S ha sok holdja lenne a Marsnak?"
Szöveg: Dr. Illés Erzsébet (illes@konkoly.hu)
---
2021.01.27. Irány az űr!
A Naprendszer legkülönlegesebb holdja: a Japetus
Két különlegessége van.
Az egyik különlegesség: Az egyik oldala olyan fehér, mint a hó, a másik oldala olyan sötét, mint a szén!
A másik különlegesség: egy hegygyűrű az egyenlítője körül, amely helyenként 13 km magas. Mi lehet a magyarázat?
Mitől jöhettek létre ezek a különlegességek?
A Naprendszer holdjai körében ez a két felszíni különlegesség a legtalányosabb.
De van rengeteg más is, ami nem ilyen feltűnő az égitesteken, mégis az érdeklődő szem észreveszi a különbségeket, és sok új eredményt tud kihozni a vizsgálatukból. A más égitesteknél tanultakat aztán a földi folyamatok jobb megismerésére használhatjuk fel. Például a Mars porviharaiból, a Vénusz 500 fokos felszíni hőmérsékletéből a földi légkör globális felmelegedésére vonhatunk le következtetéseket.
És a szoros, meleg emberi kapcsolatok átélése után a legcsodálatosabb élmény az életben, amikor az ember megért, felfedez valamit.
Én Illés Erzsébet vagyok, aki 1959-ben kezdtem tudományos pályámat, vagyis 60 éve, csaknem az űrkutatás és a számítástechnika kezdeteivel egy időben.
Az űrkutatás és a számítástechnika egymást fejlesztve tették lehetővé, hogy számomra, és mindannyiunk számára kinyíljon a bolygók és holdjaik elképesztően szép, érdekes, és néha „kegyetlen” világa. Boldog voltam mindig, amikor előadásaimban elmondhattam, vagy a Csillagászati Évkönyvben, az Élet és Tudományban, a Természet Világában megírhattam megismeréseimet vagy felfedezéseimet.
Közelebbi kutatási témám a Föld 200 km feletti felsőlégkörének vizsgálata volt, amit akkor még nem ismertünk. Attól ismerhettük meg tulajdonságait, hogy a felbocsátott mesterséges holdak keringtek, mozogtak, fékeződtek benne, s a fékeződés mértéke megmutatta például, hogy a napszél energiája hogyan és mikor jut be a földi magnetoszférán keresztül a semleges felsőlégkörhöz, s hogyan jut tovább a troposzférához, ahol a mi időjárásunk zajlik.
A poszt elején feltett kérdésekre egy következő bejegyzésben lesz a válasz!
Szöveg: Dr. Illés Erzsébet (illes@konkoly.hu)
---
2021.01.21. Irány az űr!
Hamarosan újra ember sétálhat a Holdon, a közeljövőben talán a Marson is? Ahhoz, hogy mindezt biztonságosan véghez lehessen vinni, fontos előkészületek szükségesek.
A világűr tele van folyamatosan változó intenzitású fenyegetésekkel és ezek közé tartozik az ionizáló sugárzás. Az űrutazás ugyanis (sugár)veszélyes üzem, akár csak egy földi atomreaktor - a dolgozók védelme életbevágóan fontos.
A földfelszín közelében bolygónk mágneses tere és légköre jelentős védelmet biztosít a Napból és a galaxisunkból érkező káros sugárzástól, habár még így is lejut valamennyi belőlük a talajszintig. Az ebből (és a talajban lévő természetes radioaktív izotópokból) származó háttérsugárzás szintjéhez az élő szervezet alkalmazkodni tudott az evolúció során, de kilépve a bolygóközi térbe már jelentősen nagyobb mértékű káros hatásokkal kell számolni.
Ráadásul a kozmikus sugárzási tér nagyon összetett és változó, ezért ahhoz, hogy jobban megértsük azt, és megfelelően tudjuk védeni az űrhajósokat, időben és térben a lehető legtöbb módon kell tudni méréseket végezni.
A Nemzetközi Űrállomás az ilyen típusú vizsgálatokhoz kiváló, hiszen már több mint 20 éve kering a Föld körül, folyamatos emberi jelenléttel.
Az Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriumában testközelbe hozzuk a világűrt - igaz, csak a doziméterek által eltárolt sugárzás formájában. A több nemzetközi kutatócsoport részvételével folyó DOSIS-3D elnevezésű kísérletsorozatban célunk például az űrállomás európai, Columbus moduljának belsejében létrejövő sugárzási tér háromdimenziós feltérképezése. A detektor csomagokat az egymást fél évente váltó asztronauták helyezik a megfelelő pontokba. Hogy miként is zajlik egy ilyen kísérlet, a csatolt néhány fotó mutatja.
Szöveg és képek: Strádi Andrea, az Energiatudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa
---
2020.12.01.
Mintha lélegezne.
Már öt éve megunhatatlan a NASA animációja, ami a Föld növényi életének ciklusát mutatja. Ez nem egy konkrét évről készült, hanem sok év műholdfelvételeit összegezve egy átlagos évet mutat be.
Az Irány az űr! versenyben résztvevőknek is fontos tudniuk, miért és mennyire fontos a műholdak szerepe a földi élővilág változásának megfigyelésében. Minél több információ gyűlik össze a bioszféra működéséről, annál könnyebb előre jelezni a lehetséges változásokat és esetleg megelőzni a bajt.
2020.11.30. Irány az űr!
Hatvannégy éve még csak egy hold keringett a Föld körül: a Hold. A jelenleg keringő többezernyi, különféle funkciót ellátó műholdsereghez vezető első lépéssel, a Szputnyikokkal kezdődött, 1957-ben.
Iván Almár ott volt az első műholdészleléseknél:
Így kezdődött Magyarországon
1957 végén, pár héttel az első mesterséges holdak, a Szputnyik-1 és a Szputnyik-2 felbocsátása után, a svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet tetőterraszáról ilyen egyszerű kis távcsövekkel kezdődött az átvonuló műholdak észlelése, pozíciójuk meghatározása.
Kezdeti célja az volt, hogy a moszkvai Kozmosz központban rádiókapcsolat nélkül is követni tudják a szputnyikok pályaváltozásait. Rövid idővel később újabb, vidéki állomásokon további távcsövek csatlakoztak a megfigyelőhálózathoz: Baján, Szombathelyen, majd Miskolcon is. (Az utóbbi kettő középiskolákhoz kapcsolódott, ezért tanárok és diákok egyaránt lelkesen csatlakoztak az észlelésekhez, illetve a megfigyelési technika fejlesztéséhez is.)
1960-tól kezdve már magunk végeztük az egyre több hold egyre pontosabb megfigyelésének feldolgozását. Mivel a holdak mozgását a felsőlégkör sűrűsége erősen befolyásolja, a légsűrűség viszont jórészt a naptevékenység hatására változik, eredményeink hozzájárultak a Nap-Föld kapcsolatok vizsgálatához az űrkutatás eszközeivel.
A mesterséges holdak vizuális (távcsöves) megfigyeléseit az 1970-es évek közepéig végezték Magyarországon, majd az észlelések a sokkal pontosabb és érzékenyebb fotografikus, illetve lézeres távcsövekkel folytatódtak.
fotó és szöveg:
Iván Almár
