Beszámoló a Piszkéstetői Obszervatóriumba tett kirándulásról

Nagy volt az érdeklődés a program iránt, MANT tagok és más érdeklődők is kíváncsiak voltak Magyarország legnagyobb csillagászati obszervatóriumára. A kiránduláson részt vettek elismert szakemberek is, akik jelenlétükkel és hozzászólásaikkal hozzájárultak a program jó szakmai színvonalához. A helyszínre a MANT által szervezett autóbusszal utaztunk Budapestről. Piszkés-tetőn meglepetésünkre nyugodt téli világba csöppentünk, 0 °C-ot mutatott a hőmérő, felhőben voltunk, finoman esett a hó és összefüggő hótakaró volt.



Az obszervatóriumban Kriskovics Levente PhD hallgató és néhány munkatársa vezetett és tájékoztatott minket. Rögtön megtudtuk, hogy az intézmény pontos neve: MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézete Piszkéstetői Megfigyelőállomása. Általános tájékoztatást kaptunk arról, hogy a Piszkéstetői Obszervatórium hazánk legnagyobb és legjobban felszerelt csillagászati megfigyelőhelye. Ezen a nagy múltú kutatóhelyen található az ország legnagyobb távcsöve, itt működik a Schmidt-teleszkóp, és további két kisebb távcső van.



A Piszkés-tető a Mátra hegység ötödik legmagasabb csúcsa, magassága 944 m. Hosszas vizsgálatok után 1958-ban kezdték meg itt az obszervatórium építését. Az obszervatórium végül 1960-ban jött létre, és az első vezetője Detre László volt, akinek az emlékére emlékkövet helyeztek el itt.



Ezután következett az obszervatórium területén levő építmények, teleszkópok, és az ott folyó tudományos munka ismertetése. A területen hat objektum van, az egyik a csillagvizsgáló lakóépülete, három kupolában és egy letolható tetejű épületben a távcsövek vannak, egy épületben pedig, sziklába mélyesztett aknákban földrengésjelző műszereket helyeztek el.



A 60/90-es Schmidt-teleszkóp kupolája is elkészült 1961-re és az új távcső 1962-ben megkezdhette működését. Akkoriban ez volt az ország legnagyobb távcsöve. A Schmidt-teleszkóp kiemelt feladata volt távoli galaxisokban feltűnő szupernóvák felfedezése. A technika fejlődésével bevezették a digitális képrögzítést, amivel érzékenyebbé vált a Schmidt-távcső, de lecsökkentette annak kihasználható látómezejét. Így a kisbolygók felfedezésében, a csillagok keletkezésével kapcsolatos kutatásoknál, a csillaghalmazok vizsgálatánál lett szerepe a Schmidt-távcsőnek.



Pár évvel később beszereztek egy másik, kisebb, fényelektromos fotometriára alkalmas 50 cm átmérőjű Casseragin-távcsövet is, amit a Zeiss-művek szakemberei 1966 nyarán szereltek össze. Így elkezdődhettek az észlelések 1967-ben. A távcsővel egyedi csillagok fényességét mérték igen nagy pontossággal.



Hazánk legnagyobb távcsövét, a Ritchey–Chrétien–Coudé-távcsövet (RCC) 1974-ben adták át, főtükrének átmérője 102 cm. A távcsövön a fényképezés mellett fotometriai mérések is folytak, amelyekkel egyedi csillagok fényességét lehetett megmérni igen nagy pontossággal. Az RCC-teleszkóp érdekessége a szerelése, mert a Föld forgástengelyével párhuzamos óratengelye két oszlopon van, a távcső pedig a tengely egyik oldalára van felfüggesztve. Ezen óratengely körül forgatja a távcsövet az óragép, amely biztosítja, hogy a beállított égitestek a látómezőben maradjanak. Ezt a távcsövet a közelmúltban a HEPENIX Kft. újította fel, amelyet Tóth József üzletfejlesztési igazgató képviselt a csoportunkban, és érdekes beszámolót tartott a munkálatokról, ami a teleszkóp teljes körű irányítástechnikai rekonstrukciója volt, benne a hajtások, mérőrendszerek és vezérlőrendszer felújításával és az emberi felügyelet nélküli távműködtetés lehetőségének kialakításával.



Az obszervatórium 2010-ben egy 40 cm-es Ritchey–Crétien-rendszerű távcsővel is gazdagodott. Az obszervatórium tudományos tevékenységével kapcsolatban elmondható, hogy a kisbolygók és üstökösök kutatása nagyrészt Piszkéstetőn zajlik.



A távcsöveket védő épületek mindig egyedi építészeti alkotások. A kupolákban gyönyörű hajlított és ragasztott fa gerendák vannak, amelyek önmagukban is egyedi művészeti értékek. Az RCC-teleszkóp kupoláját és kiszolgáló épületét Csontos Csaba Ybl-díjas építész tervezte. Azt is megtudtuk, hogy az épületekben nem lehet fűteni, meg kell egyeznie a belső és külső hőmérsékletnek, mert a hőmérséklet-különbség az optikai elemek párásodását idézheti elő, ami a teleszkóp képalkotását elronthatja.



A teleszkópok megismerése után tettünk egy sétát az obszervatóriumhoz tartozó parkban, és megnéztük azt az épületet, ahol a csillagászok laknak és dolgoznak. Az obszervatórium építése során először ez a főépület készült el, amit Szrogh György Ybl-díjas építész tervezett. Az épületet 1960-ban adták át, és az alakja az Oroszlán csillagképet mintázza. Az épület további különlegessége, hogy mind a négy irányból szemlélve különbözik a szintek száma. Itt kaptak helyet a csillagászok lakószobái, a mindennapi élethez szükséges helyiségek, könyvtár, egy gyönyörű panorámájú társalgó, műhelyek és raktárak.



Miután mindent megnéztünk, elindultunk hazafelé az autóbusszal. Nagyon felemelő érzés volt megnézni ezeket a tiszteletet érdemlő teleszkópokat, amelyekkel értékes és érdekes tudományos munkát végeznek. Élvezet volt hallgatni az obszervatórium bemutatását a lelkes csillagászoktól. Biztosak lehetünk benne, hogy ez a szakmai lelkesedés a magyar csillagászatot életben fogja tartani és ez az obszervatórium további hasznos felfedezések helyszíne lesz.



Reményi Judit



A kiránduláson készült fotókból válogatást láthatnak a MANT képgalériájában