Lapszemle: Aero Magazin szeptember

Európa kapuja a világűrbe – 25 éves a guyanai központ (Almár Iván)



Az Egyenlítő közelében, Dél-Amerika egy viszonylag kicsi területén van Franciaország egyik tartománya az Atlanti-óceán nyugati partján. Immár negyedszázada teljesít szolgálatot mint űreszköz-felbocsátó állomás, és jóllehet embert innen még nem küldtek föl, a leginkább felkapott a kereskedelmi és civil űrvállalkozások tekintetében. Földrajzi helyzete a felbocsátás technikai feltételei felől nézve is kedvező – amint ezt a cikk külön részletezi –, területén pedig minden megtalálható, ami ezekhez szükséges. Az építkezés csaknem ötven éve indult el. Azóta már nemcsak a francia fejlesztésű Ariane rakétákat indították innen, hanem ugyanitt többek között Szojuzok is startoltak már, illetve európai fejlesztésű űreszközöket, a Nemzetközi Ûrállomást kiszolgáló teherűrhajót is bocsátottak már föl. Tervezés és összeszerelés is folyik az állomáson, sőt hajtóanyaggyárat is üzemeltetnek. Ezekről és az egyéb technikai részletekről bőven olvashatunk a cikkben; a hallatlanul komplex állomás – amelyet a CNES, a francia űrügynökség felügyel és működtet – számtalan kiszolgáló tevékenységet is teljesít, amelyek elengedhetetlenek az eredményes startokhoz. Végül a jövő távlatai: hatalmas új indítóbázist terveznek, ami az óriási Ariane–6 rakétákat is képes lesz kiszolgálni – így a Szojuz és Vega hordozókkal együtt bármekkora méretű és tömegű berendezést fel lehet majd bocsátani a Guyanai Ûrközpontból. A gazdag illusztráció képeit dr. Both Előd, a Magyar Ûrkutatási Iroda vezetője készítette.



A nagy rakétatervező – Száz éve született V. Ny. Cselomej (Kálmán Béla)



Bár minden idők legismertebb szovjet rakétakonstruktőre Koroljov, a Szovjetunió felbomlását követően egyre több tehetséges tervezőről is szerezhetünk ismereteket. Szerzőnk – aki az Aero Magazin hasábjain is többször írt már a szovjet űrkutatás történelmének izgalmas fejezeteiről – ez alkalommal a száz éve született Cselomej munkásságát részletezi.

Cselomej iskolái elvégzése után a moszkvai repülőgépgyárban kezdett dolgozni. A világháború miatt elsősorban rakéta-meghajtású katonai eszközökkel kezdett el foglalkozni. Bár nem minden általa tervezett eszköz volt sikeres, a vezetése alatt működő tervezőiroda alkotta meg a Poljot–1 és –2 műholdat, továbbá az UR–100-as elnevezésű harci rakétát, amely később a leginkább elterjedtté vált a Szovjetunióban. Immár békés felhasználású viszont a szintén Cselomej tervezte Proton, amely azóta is folyamatosan alkalmazott, nagy teherbírású hordozórakéta-sorozat – a Nemzetközi Ûrállomás néhány modulja mellett ez a legmaradandóbb alkotása. A Holdra szállásért folyó hidegháborús versenyben Koroljov mellett Cselomej is készített terveket, melyeknek kétségtelen sikeres eredménye az a Zond űrhajó, amely még az Apollo–8 előtt kerülte meg a Holdat – igaz, nem emberekkel, hanem két teknőccel a fedélzetén... Cselomej tervezőirodája az űrállomások programja során is alkotott maradandót: ilyenek pl. az Almaz rakéták, illetve az Almaz típusú katonai Szaljutok. Cselomej is foglalkozott az űrrepülőgép gondolatával, a nagy és nehézkes Buran helyett egy (Proton-hajtotta) kis űrrepülőgépet kívánt megtervezni.

(Említsük meg még: az évforduló tiszteletére külön nevezetesség, hogy ezüst kétrubelest bocsátottak ki.) A cikk több képe és ábrája között talán a leginkább figyelemre méltóak azok, amelyek látványosan hasonlítják össze Cselomej terveit az egyéb szovjet, sőt az amerikai Apollo tervekkel is.



Az Aero Magazin honlapja



(Összeállította: Bán András)