Lapszemle: Aero Magazin július

Kisebb cikkek vezetik be az űrhíreket (amelyekhez az Ûrvilág cikkeit is felhasználták) – látványos képekkel bőséggel illusztrálva (H. A. F. – K. B. szerkesztésében):



Csüecsiao – a kínai holdi reléállomás – a Hold tőlünk sosem látható túlsó felére tervezett leszálló-egység adatait közvetíti majd a Földre a Föld–Hold-rendszer L2 Lagrange-pontja vidékén tartózkodva;



Szojuz-MSZ–07, Szojuz-MSZ–09 – sikeresen zajlott le az ISS legényégének cseréje;



Öt Iridium, két GRACE – a SpaceX Falcon–9 hordozórakéta sikerrel állította pályájukra a műholdakat, amelyeket geofizikai alkalmazások mellett a Föld jégtakarójának, illetve vizeinek vizsgálatára szántak;



Új teherűrhajó: Cygnus OA–9E – eredménnyel csatlakozott a Nemzetközi Ûrállomáshoz a teherűrhajó – gazdag rakományában 16 kicsi CubeSat is helyet kapott, amelyeket az űrállomás fedélzetéről fognak elindítani;



SES–12 – geostacionárius pályára küldik a nagyteljesítményű távközlési műholdat, amely az ázsiai, illetve a csendes-óceáni térség igényeit hivatott kielégíteni;



A Curiosity újra fúr – a korábban mechanikai problémák miatt leállt marsi fúróberendezés átprogramozás után újból munkaképes. A szonda vizsgálatai közben szerves vegyületekre és metánra bukkant;



Northrop Grummann Innovation Systems – a Northrop Grumman cég felvásárolta az amerikai Orbital ATK űr- és hadiipari vállalatot; az új néven működő egyesített vállalkozás műhold- és rakétaépítéssel, valamint repülőgépek, ezek alkatrészeinek, illetve radaroknak az előállításával foglalkozik – többek között katonai megrendelésre is gyárt.



Exobolygó-kereső űrszondák – Földön kívüli bolygók kutatása (Kálmán Béla)



Az utóbbi harminc évben fontos helyet foglal el az exobolygók – vagyis azok a bolygók, amelyek más csillagok körül keringenek – kutatása. A cikk elsősorban a TESS műholdat veszi górcső alá: miképp zajlott le a sikeres felbocsátás, milyen egyedülálló, különleges manőverek során jut „üzemi” pályájára, amely várhatóan a lehető leginkább stabil lesz. Szemléletesen magyarázatot kapunk, a TESS milyen szisztémával vizsgálja át az égbolt egyes részterületeit, amelynek eredményei alapján egyéb eszközökkel – főleg komoly teljesítményű földi berendezésekkel, illetve majd a James Webb-űrtávcsővel – vizsgálják tovább a már felfedezett exobolygókat. Érdemes tudnunk, hogy a TESS az elvárások szerint kb. ötszázezer csillag fényességét fogja figyelni – a legfényesebb százezer csillagot percenként, a teljes látómezőt pedig 30 percenként… Ezek után a cikk a további – az ESA által egyelőre még csak tervezett – eszköz tulajdonságait, feladatait veszi sorra. A Cheops elsősorban az ismert exobolygókat követi, a Neptunusz-méretűek tulajdonságaira koncentrálva. A „húszas” évekre tervezett eszköz a Plato; ennek feladata a Föld méretéhez hasonló – tehát az élet hordozására alkalmasnak tekinthető – exobolygók megtalálása. Végső helye a Nap–Föld-rendszer L2 Lagrange-pontjában lesz – „békés” környezet, távol a zavaró tényezőktől. Az Arielt pedig 2028-ra tervezik felbocsátani. Feladata legalább ezer – már ismert – exobolygó fizikai és légköri kémiai tulajdonságainak, illetve pályájának vizsgálata lesz. Mindhárom berendezés fedélzeti műszereiről, azok vizsgálati módszereiről is bőséges ismertetést kapunk. Amiképp ezt a szerzőnktől már megszoktuk, a szakemberek számára is precíz adatokkal, illetve képekkel, magyarázó rajzokkal, végül a magyar vonatkozású eredmények ismertetésével gazdagítja mondandóját.



Az Aero Magazin honlapja



(Összeállította: Bán András)