A Schuminszky Nándor – Vincze Miklós MANT-szerzőpáros az Aranysas novemberi számában fejezte be az űrfilmekről szóló sorozatát. Az utolsó rész „A számolás joga” című filmet vette górcső alá.
Az űrkorszak legfényesebb időszaka Amerikában egybeesett a polgárjogi mozgalmak aranykorával. Az űrben zajló történelmi eseményekkel párhuzamosan a Földön is megjelentek a hősök, s bár a mozivásznon mindig az űrhajósok kerültek reflektorfénybe, a XXI. század elején már születtek olyan alkotások is, amelyek a háttérben dolgozó, emberfeletti munkát végző tudósokat és mérnököket helyezik előtérbe.
Ahogy ez gyakran megesik, a film természetesen épp annyira – sőt, mint látni fogjuk, még inkább – szól arról a korszakról, amelyben készült, mint arról, amelyben a cselekmény játszódik. A „nagy olvasztótégelyben” kialakult sokszínű amerikai nemzet ugyanis napjainkban éppen egyfajta belső kultúrharcot vív önmagával: az USA népének szembe kell néznie azzal a helyzettel, hogy rengeteg olyan történelmi személy és esemény, amelyek a nemzeti identitás sarokköveit képezték, nem elfogadható példaképek a teljes társadalom számára, s így nem alkothatnak valódi közös nevezőt. Hogyan érezhetné magáénak például egy fekete fiatal azt a nemzeti hőst, aki ugyan alapvető szerepet játszott az ország történelmében, mégis afrikai rabszolgákat tartott, akiket természetesen nem tekintetett az államalkotó nemzet részének? Nagy dilemma, hogy ha mindezeket a „kétes” elemeket kiveszik egy ilyen fiatal nemzet dicsőségcsarnokából, marad-e benne egyáltalán bármi lelkesítő?
