Klímaváltozás-vizsgálat műholdakkal – Mit tehetünk a globális felmelegedés ellen? (Almár Iván)
Ha globális helyzetfelmérés, akkor műholdak! A közelgő párizsi klímacsúcs kitűzött célja elsősorban az üvegházhatás csökkentése. A döntést előkészítő alapvető információk előteremtésében nélkülözhetetlen segítség a célzott vizsgálatokra felbocsátott műholdak rendszere. Melyek azok a paraméterek, amelyekről folyamatos az adatgyűjtés? Milyen változásokat tapasztaltak a műholdak adatainak elemzése során a légkör, a vízháztartás, a jégtakaró és a szárazföldi területek következetes megfigyelésével? Mely államok és mely űrkutatási szervezetek, miképp vizsgálódnak? Milyen berendezésekkel, eszközökkel, módszerekkel folyik a kutatás és az adatgyűjtés? Hogyan vonják be a nagyközönséget – elsősorban a tanulóifjúságot – ebbe a globális munkába? Hogyan fejlődik a klímaváltozásokkal és a meteorológiai előrejelzésekkel foglalkozó tudományág a műholdas adatok nyomán? Melyek ma a legfőbb problémák, amelyekkel nemzetközi szinten foglalkoznak a globális tényezők kedvezőtlen irányú változásainak lassításában, illetve visszaszorításában? Mik a jövő tervei? A cikket látványos ábrák színesítik.
A másik nagy konstruktőr – Valentyin Petrovics Glusko (Kálmán Béla)
Szerzőnk ez alkalommal a szovjet gyártású hajtóművek mesterének életrajza köré illeszti „történelemóráját”. Nyomon követhetjük a konstruktőr szakmai életútját, amelybe a történelem és a politika úgyszintén mélyen beleszólt. Glusko nagymértékben hozzájárult a folyékony hajtóanyagra alapozó meghajtás kidolgozásához – a szerkezet kialakításához éppúgy, mint az üzemanyag kérdésköréhez. Az elhíresült szovjet rakétafegyver, a Katyusa létrehozásában is már szerepe volt. A szovjet rakétaprogram kezdetétől komoly munkát végzett, többek között ő is részt vett a németektől zsákmányolt V–2 rakétákkal lefolytatott kísérletekben és vizsgálatokban. A hidegháború interkontinentális rakétájába is ő tervezte a hajtóművet. Az alkalmazott hajtóanyag kiválasztásában Koroljovval összetűzésbe került, amikor az emberes űrutazás volt a központi feladat. Koroljov halála után átvette a főkonstruktőri feladatkört, és ebben a minőségben tervezett óriásrakétát – a cél az emberes holdraszállás. Az amerikai elsőség bekövetkezte után azonban az új feladat az űrrepülőgép megkonstruálása lett, amelynek az első felbocsátását még megérte. Glusko részt vett még a gigászi tolóerejű Enyergia rakéta megkonstruálásában is. A cikk a főkonstruktőr rövid, magánéleti életrajzával, az emlékének ápolását célzó események megemlítésével zárul. Számos, technikai és történelmi tárgyú fénykép illusztrálja a cikket.
Hivatalos halasztás – Vosztocsnij űrrepülőtér (K. B.)
Egyelőre a távol-keleti oroszországi űrrepülőtér építésének első szakaszánál tartunk. Az építkezés régóta húzódik, s ráadásul botrányoktól terhes. A 2011-ben kezdődött építkezés eredeti tervei szerint még idén sor került volna egy Szojuz–2 első felbocsátására, ami feltételezi az indítóállás, valamint az összes kiszolgálóegység teljes elkészültét. Bár Szamarából egy különvonaton már ősszel elindították a Szojuz–2 rakéta alkatrészeit, sem a felbocsátásához szükséges apparátus, sem infrastruktúra, sőt még a fogadása sem volt biztosított. Maga Putyin elnök is megállapította, hogy bár hatalmas haladás történt, a halasztás indokolt. Erre feltehetően 2016 tavaszán – talán éppen április 12-én – kerülhet majd sor. A továbbiakban a második ütemben építik majd fel az új Angara rakétatípus indításához szükséges rendszert. A cikket kiegészítő képek az építkezések helyzetének egyes mozzanatait mutatják be.
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)