2012-10-09

Lapszemle: Aero Magazin október

Az első amerikai női űrhajós emlékére (Almár Iván)

Mára képtelenség az összes űrhajós sorsát számon tartani, ám Sally Ride különleges egyéniség volt, akit egy egész nemzedék tekinthetett példaképének. 1983 júniusában a Challenger űrrepülőgép fedélzetén, mint első női űrhajós „debütált”, rövidesen pedig újból ugyancsak a Challengerrel repült. Ez alkalommal vitte magával a mindmáig nagy karriert befutott sugárzásmérő, a Pille egy példányát is, amely már akkor is nagy magyar űrsikernek számított. 1983-ban hazánkban is járt, a Budapesten megrendezett Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson. Ez alkalommal sikerrel működött közre (az akkortájt ismét súlyosbodó hidegháború alatt) a nemzetközi űregyüttműködés terén – elsősorban a két űrnagyhatalom közötti feszültség oldásával. Bár a második útját követően többször nem repült, összesen 343 órát töltött a világűrben. Részt vett mindkét űrrepülőgép-katasztrófa okait kivizsgáló bizottságban, egyetemen tanított, valamint ifjak természettudományos képzésére célzott vállalkozást indított. Alig 61 évesen, súlyos betegségben hunyt el, ám személyiségének emléke maradandó az űrhajózás történetében.

Az első ember a Holdon – Neil Alden Armstrong (1930-2012) (Horváth András)

Sajnos ismét gyászhír: eltávozott közülünk, aki az Apollo–11 utasaként 1969-ben a Holdra lépett – elsőként az emberiség történelmében. A cikk Armstrong életútját kíséri végig az egyetemtől és a szuperszonikus berepülőpilóta-évektől kezdve a koreai háborúban történt bevetésein át egészen az űrhajózásig. Már aktív űrhajós a Gemini programban is, majd az Apollo program kétségtelenül legnevezetesebb aktusának főszereplője. Részt vett az Apollo-13 kudarcát, majd a Challenger űrrepülőgép katasztrófáját vizsgáló bizottság munkájában, vezetői posztokat töltött be a NASA-ban és nagyvállalatok igazgatótanácsaiban is. Számos kitüntetést, érmet kapott világszerte. Nevét viseli egy kisbolygó, egy kráter a Holdon, illetve – űrhajós társaival egyetemben – egy holdi eredetű ásvány is. Szívbetegsége következtében hunyt el, eredményekben gazdag élete 83. évében.

A Curiosity elindult – Mars: irány a Sharp-hegy (Horváth András)

A szeptemberi számban ismertette szerzőnk a Mars-autó leszállásának eseményeit, ez alkalommal pedig már beszámolt az első útszakasz eredményeiről is. A cikk részletezi a kutató berendezések műszaki adatait, feladatukat, majd az első „lépéseket” a Mars talaján. Aktív kutatómunkájának legérdekesebb részleteiről – pl. a kőzetbe lőtt-fúrt lyukakról, a rétegek vizsgálatáról – szintén érdekesek a beszámolók. Mindezeket pazar, gazdag részletességű képek tucatja illusztrálja.

Fél évszázados emlékeim – 1962: az űrkorszak ötödik évében (Almár Iván)

Hihetetlen eredményekkel gazdag már az első öt esztendő az űrkorszakban: az első élőlény a világűrben, holdrakéták, híradástechnikai holdak, állatok első biztonságos visszatérése az űrből, és természetesen az első szovjet, majd amerikai űrutas, a páros űrrepülés, valamint a Vénusz felé küldött szovjet, illetve amerikai szonda. A cikk fontos és érdekes részletet közöl a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség kongresszusáról (1962, Várna; az elsőt már 1950-ben megrendezték!), amelynek az évtől kezdve magyar résztvevői – sőt szereplője is – voltak. Mai szemmel tekintve is érdekes témák kerültek akkoriban szóba. Hazánkban járt Kármán Tódor, a Magyar Tudományos Akadémia meghívása révén – ennek részleteiről is olvashatunk. Szintén 1962-ben jelent meg Nagy Ernő szerkesztésében a rendkívüli gazdagságú, sok témát (többek között az űrjogot!) érintő, átfogó könyv az űrrepülés és a tudomány kapcsolatáról és kölcsönhatásáról, majd egy másik Nagy Ernő-tanulmány a hatvanas évtized űrkutatásának technikai lehetőségeiről. A cikkíró Almár Iván az idő tájt keletkezett saját, „A csillagászat és az asztronautika” c. tanulmányáról is említést tesz, felelevenítve annak témáit – a tanulságok levonásával önkritikával fűszerezetten. A személyes hangú beszámolót fontos korabeli események fényképei egészítik ki.

Életnyomok a Vénuszon? (Horváth András)

A szerző rövid cikke – képsorozatokkal illusztrálva – különös felfedezésekről számol be, amelyek a Venyera–9 és –10 1975-ös, illetve Venyera –13 és –14 1982-es felvételein alapszanak: a Vénusz felszínének „pokoli” körülményei között helyüket és alakjukat változtató alakzatokat figyeltek meg, amelyek mérete néhány deciméter. Egyelőre hitetlenkedik a nemzetközi planetológia jónéhány képviselője, ám a 2016-os indulásra tervezett Venyera–D leszállóegységének eredményeitől sok mindenre választ várható.

Víz a Holdon (Kálmán Béla)

Szintén rövidke a cikk, amely a 2009 júniusa óta működő Lunar Reconnaissance Orbiter nevű űrszonda vizsgálatának eredményeiből azokra koncentrál, amelyek a holdi víz jelenlétére utalnak. A különböző színekben készült felvételek különösképp a (déli) sarki kráterek örök árnyékban bújó aljában mutattak ki kevéske nyomot, ami a vízjégre jellemző. Szintén színes képek teszik világosabbá az elmondottakat.

Az Aero Magazin honlapja

(Összeállította: Bán András)