Hatalmas szakmai tekintélye, alapos tudása, segítőkészsége és jó kedélye révén egyesületünk mindenki által tisztelt és szeretett támasza volt.
Gál Gyula 1926-ban született Debrecenben. A Református Kollégium gimnáziumában érettségizett, majd 1948-ban a Debreceni Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett kitüntetéses diplomát. Mint a jog- és államtudományok doktora, előbb a nagykanizsai, majd a pécsi törvényszéken dolgozott. 1952-től a pécsi egyetemen tanársegéd, ahol részt vett a nemzetközi jogi tanszék oktatómunkájában.
1957-től a TERIMPEX külkereskedelmi vállalat jogtanácsosa. Külföldi bíróságok előtt képviselte a magyar érdekeket, és részt vett a magyar és a nemzetközi választott bíráskodásban. 1987-ben vezető jogtanácsosként vonult nyugdíjba. Közben megbízott előadóként oktatott az ELTE-n és a Külkereskedelmi Főiskolán.
Az asztronautika nemzetközi jogi kérdései már az első szputnyik felbocsátásától kezdve foglalkoztatták. Már 1960-ban megjelent „Légtér és Világűr” című tanulmánya a Jogtudományi Közlönyben. Alig négy évvel később, 1964-ben adták ki „Világűrjog” című monográfiáját, amely nemzetközi szinten is a téma egyik legelső összefoglalása. 1970-ben e könyve alapján lett az állam-és jogtudományok kandidátusa. E könyv bővített, angol nyelvű változata „Space Law” címmel 1969-ben az Egyesült Államokban is megjelent. Ez élete főműve, amelyre a szakirodalom mind a mai napig hivatkozik.
Közben bekapcsolódott a MANT jogelődje, a MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztálya munkájába, ahol 1978-ban megalakítja és vezeti a Világűrjogi Bizottságot. Amikor 1986-ban megalakul a MANT, akkor az Ellenőrző Bizottság elnökévé választják – ezt a fontos tisztséget szinte élete végéig betöltötte.
Nemzetközi szereplése már az 1960-as években kezdődött a Nemzetközi Világűrjogi Intézet (IISL) kollokviumain. 1981-ben az IISL az igazgatóság tagjává, majd 1996-ban tiszteletbeli igazgatóvá választotta. 1984-től a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA) levelező, 1987-től rendes tagja. Aktívan részt vett a nemzetközi asztronautikai kongresszusokon és az Interkozmosz jogi tárgyú értekezletein is.
Szerteágazó szakmai tevékenységéből kiemelhető aktív részvétele a légkör és a világűr elhatárolásával kapcsolatos évtizedes vitában, mint az „orbitális felfogás” egyik jelentős képviselője. Álláspontjának lényege, hogy az űrtevékenységet nem azzal kell definiálni, hogy milyen magasságban történik, hanem a tevékenység funkciója a döntő tényező. Ezt az álláspontot következetesen képviselte egész életében.
Nagyon fontos szerepet játszott életében a jövő nemzedék oktatása. Az ELTE jogászainak 1971-től pár év megszakítással húsz évig tanította a világűrjogot, 1988-tól docensként. 1996 és 2010 között ugyancsak docensként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán oktatott többszáz hallgatót, akik rajongtak színes, érdekes előadásaiért.
Munkásságát a MANT Fonó Albert díjjal és plakettel, MTESZ díjjal, végül tiszteletbeli tagsággal ismerte el. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjét. 85. születésnapjáról barátai külön ünnepi kötet kiadásával emlékeztek meg.
Gál Gyula halálhírére Tanja Masson Zwaan professzor, az IISL elnöke ezt írta: „Évtizedek óta ismertem Gál professzort és mindig csodálatos embernek, nagyszerű tanárnak és jó barátnak tartottam. Tanítványaim is nagyon szerettek találkozni vele és elbeszélgetni a világűrjog kérdéseiről.”
Gál Gyula színes egyéniségére, felejthetetlen baráti gesztusaira és tanácsaira még sokáig emlékezni fognak barátai, tanítványai és ismerősei.
Emlékét megőrizzük!
Almár Iván